Kb 2 hónapja költözött el Apa. Mindenkit megviselt, sok veszekedés volt. Három gyerekkel nem könnyű. Fiú1 10 éves, Fiú2 13 éves, Lány 15 éves. Imádom őket mindent megtennék értük!
Apa is mindig ezt mondta. Aztán egyik nap kiderült van valakije. Elment. Aztán visszajött. Nincs hol "aludnia". Visszafogadtam de már csak a kisszobába. Gondoltam a gyerekek miatt jobb lesz ez így. Fiú1 imádta, Apa volt a mindene. Fiú2-nek és a Lány-nak már egy fél éve nem volt jó kapcsolata Apával. Nekem sem.
2 hónapja végleg elment. Azóta nem láttuk, nem hallottunk róla. A telefont nem veszi fel a közösségi oldalról mindenkit letiltott, nem vagyunk ismerősök többé! Nélküle kell tovább élnünk az életünket.
Így indultunk neki a karácsonyi készülődésnek. Ezelőtt is majdnem mindent Én csináltam ami a karácsonyi dolgokhoz hozzátartozik. Kitalálni a menüt, bevásárolni. Kitalálni az ajándékokat, megvásárolni. Kitakarítani, megfőzni.
Apa feladata a fenyőfa megvásárlása volt. Minden évben igazi fenyőfánk volt. Apa választotta, alkudozott, megvette, hazahozta, belerakta a talpba, beállította és a gyerekekkel együtt feldíszítette.
Most karácsonykor ez okozott a legnagyobb problémát. A Fiúkkal elmentünk kiválasztottuk a fenyőfát, gyönyörű volt, gondoltam elviszem a talpat és beletetetem ott az árusokkal és így nem lesz vele gond. Hazajöttünk, hogy megbeszéljük négyesben kinek mi a véleménye. Legyen igazi, zöld, illatos élő karácsonyfánk mint eddig. Valaki felvetette legyen idén műfenyő....
Praktikus, nem hullik, elcsomagolható, olcsóbb és nem vágnak ki érte egy szegény kis fát. Megszavazták a gyerekek idén mű fenyőnk lesz és új hagyományt vezetünk be. Elindultunk az egyik bevásárlóközpontba műfenyőfát vásárolni. Egyik üzletben csak 180 cm-es volt, túl nagy lett volna a 210 cm-es panel belmagassághoz. Átmentünk egy másik üzletben ott több mű fa volt. A gyerekek büszkén választották ki a a 120 cm-es karácsonyfánkat és vittük haza. Nevetgéltünk, viccelődtünk. Ez karácsony előtt két nappal volt és azonnal össze akarták szerelni a kis fát. Nagyon nehezen tudtam őket meggyőzni, hogy csak 24.-én díszítünk.
Szombat reggel nagy volt az izgalom. Persze a Fiúk legfőképpen az ajándékokat várták, ezért minél hamarabb fel kellett díszíteni a fát. Szerintem csodás kis karácsonyfánk lett.
A vacsora után még órákig beszélgettünk a nagy asztalnál. (telefonokat és tabokat el kellett dugni a gyerekek elől) Jókat sztorizgattunk, mindenkinek volt valami emlékezetes pillanata ami 2016-ban történt vele, velünk. Megbeszéltük a jövő évi nyaralást, hova szeretnénk menni mit szeretnénk csinálni 2017-ben. Persze minden történet Apa nélküli volt. Senki nem akart róla beszélni. Pedig 2016-ban elvesztettünk egy Apát egy Nagymamát és egy Nagyapát is, akik itt laknak tőlünk két utcányira de az elmúlt két hónapban ők sem jelentkeztek.
Tudom, hogy ma Magyarországon nagyon sok csonka család van, de nekünk ez volt az első karácsonyunk így és mi így ünnepeltünk:
Lecseréltük Apát egy műfenyőre.
Utolsó kommentek